Szinte az utolsó pillanatig vártam ezzel a repülőjeggyel.

Két különálló, egyirányú bónuszjeggyel szerettem volna összeállítani a mexikói utazásomat. Oda az Air France-szal business osztályon, vissza pedig a Turkish Airlines-szal, az Aegean-tól szerzett mérföldek felhasználásával.

De egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy megvegyek egy jegyet, és aztán hetekig ne tudjam, hogyan jutunk haza.

Végül alig három héttel az indulás előtt két hely szabadult fel. És megérte a várakozást.

55 000 mérföld egy üzleti osztályú járatért Cancúnból Prágába

A Turkish Airlines gyakran fokozatosan bocsát ki bónusz helyeket. Tapasztalatom szerint, ha az Aegean Miles+Bonus programján keresztül foglalok, ezért érdemes még viszonylag röviddel az indulás előtt is ellenőrizni a rendelkezésre állást.

Ez azonban egy kissé idegtépő játék. Különösen akkor, ha két helyre van szükséged, és az utazásod több különálló jegyből áll.

Végül a teljes Cancún–Isztambul–Prága útvonalunk 55 000 mérföldbe és fejenként 393 euróba került.

A 393 eurós díjak nem éppen olcsók. Nem remek, de nem is szörnyű.

Azonban egy Mexikóból Prágába szóló, indulás előtt alig három héttel lefoglalt egyirányú business class jegy esetében ez számomra még mindig nagyon tisztességes ajánlatnak tűnt.

Szerencsére rengeteg mérföldem volt az Aegean-nál. A legtöbbet az Air India olcsó üzleti osztályú járatain Milánóból Melbourne-be, a Lufthansa első osztályú járatán Kairóból Japánba, valamint több hosszabb turistaosztályú utazáson szereztem. Valószínűleg a legtöbbet az Ethiopian Airlines járatán szereztem Jakartából Manchesterbe, Addisz-Abebán keresztül.

Még a RevPoints átutalásához sem kellett folyamodnom.

Sőt, még annyi is maradt, hogy két hónappal később visszautazhassunk az Emirates üzleti osztályán Japánból Prágába.

De térjünk vissza Cancúnra.

• Útvonal: Cancún (CUN ) – Isztambul (IST)
• Repülési idő: 12 óra 15 perc
• Ülés: 3E
• Repülőgép: Boeing 787-9

Uber az üdülőhelyről, és 2 perc alatt bejelentkezés

Uberrel mentünk a Catalonia Resortból a repülőtérre, és körülbelül 3 órával az indulás előtt érkeztünk meg.

A bejelentkezés remekül ment. A Turkish Airlines-nak külön pultja van az üzleti osztály számára, és valójában körülbelül 2 percet töltöttünk ott.

A jegyünk nem tartalmazta a gyorsított biztonsági ellenőrzést Cancúnban, de belépést biztosított a partneri váróterembe.

A cancúni váróterem? Ne maradjatok ott túl sokáig!

A cancúni repülőtér váróterme egyike azoknak, amelyek miatt biztosan nem érkeznék korán a repülőtérre.

Egy ablak nélküli alagsorban található, meglehetősen szűkös, és az ételválaszték is szegényes volt. Nem találtuk túl vonzónak a hangulatot, ezért csak rövid ideig maradtunk ott.

Ezután úgy döntöttünk, hogy elindulunk egy kis utolsó pillanatbeli vásárlásra a repülőtér környékén.

Első benyomás a kabinról: egy kicsit „meh”

A beszállás pontosan kezdődött, és csoportok szerint jól szervezték. A kapunál nem volt káosz.

Egy Boeing 787-9-essel repültünk, amely a Turkish Airlines egyik, az újabb üzleti osztályt kínáló gépe. Első pillantásra azonban az utastér kissé ridegnek tűnt számomra.

A fekete és a nagyon sötét szürke dominál. Egyesek talán eleganciát látnak ebben. Számomra inkább unalmasnak tűnt.

Az ülések 1–2–1-es elrendezésben vannak, így minden utas közvetlenül hozzáfér a folyosóhoz. Sikerült megszereznünk az utolsó szabad úgynevezett „nászutas üléspárt” a középső sorban.

Ha párként utaztok, ezek a legjobb ülések a kabinban. Közel ültek egymáshoz, és normálisan beszélgethettek egymással.

Az ülés modern, de meglehetősen keskeny

Még miután leültem, az első benyomásom sem változott sokat.

Ha most repülnék először üzleti osztályon, valószínűleg el lennék ragadtatva. De mivel már utaztam más légitársaságokkal is, ez az ülés kissé szűkösnek tűnt számomra.

A Hainan Airlines üzleti osztályára emlékeztetett, bár szerintem a Turkish Airlinesé valamivel jobb. A Lufthansa Allegris vagy az Air France új üzleti osztálya viszont lényegesen jobb „hard product”-tal rendelkezik.

Az ülés viszonylag keskeny, és körülötte nincs sok tárolóhely. Az ablak melletti ülések – legalábbis a folyosóról nézve – nekem valamivel tágasabbnak tűntek.

A legnagyobb hátrány a magánszféra hiánya. Nincs ajtó vagy komolyabb válaszfal, ami elválasztana az utastértől.

Legalábbis a két középső ülés között van egy kihúzható műanyag elválasztó. Nekünk persze nem volt rá szükségünk. De ha egy idegen mellett ülsz, alig látjátok egymást.

Ezen kívül nincs sok kritizálnivalóm az utastérrel kapcsolatban. Makulátlanul tiszta volt, az ülések modernnek tűntek, és minden működött.

A képernyő mérete megfelelő, és ami a legfontosabb: nagyon jól reagál. A fejhallgató is jó volt.

A személyzet kissé tartózkodó volt, de a kiszolgálás tökéletes volt

Először a személyzet kissé tartózkodónak tűnt számomra. Talán egy kicsit túl „előkelő” és szigorúan a szabályok szerint járt el.

Nem voltak kellemetlenek. Csak ne számítson arra a laza és barátságos viselkedésre, amit más légitársaságoknál néha tapasztalhat.

Maga a kiszolgálás azonban kiváló volt. Éppen ebben mutatja meg a Turkish Airlines, miért is élvezi üzleti osztálya ilyen jó hírnevet.

A fedélzeti séf is szép gesztus. Persze, ez részben csak show. De jól illeszkedik az általános szolgáltatásba, és jó benyomást kelt.

Egy kedves kényelmi csomag

Mint piperecikk-táska-gyűjtő, a Turkish Airlines igazán elvarázsolt!

Mindenkinek egy kicsit más utazócsomagot adnak – a férfiaknak feketét, a nőknek bézs színűt.

Ráadásul a táska igazán szép és praktikus. Ugyanakkor alapvetően csak szokásos tárgyakat tartalmaz, mint például szemmaszkot, zoknit, fogkrémet és fogkefét, valamint hidratáló krémeket.

Az utazási készlet mellett a szokásos párna, takaró és papucs (nagyon kényelmes) kombinációja is vár ránk az ülésen,

Az étel volt az egész repülés legjobb része

Még a felszállás előtt kaptunk egy üdvözlő italt és egy nedves törlőkendőt.

Ezt követően a személyzet kiosztotta az étlapot, amelyet az egész repülés alatt nálunk tartottunk, és amely alapján választottuk ki mind a vacsoránkat, mind a reggelinket.

Meglepett a borok és szeszes italok meglehetősen széles választéka, de koktélok egyáltalán nem voltak.

A felszállás után apró kanapékat szolgáltak fel nekünk. Ezt követően újabb italt kaptunk diófélékkel, és csak ezután kezdődött el a tényleges étkezés.

Mindenet szakaszosan tálaltak. Nem voltak hosszú várakozási idők, ugyanakkor nem éreztük úgy, hogy a személyzet minél gyorsabban akarna végzni a kiszolgálással.

A menü bőséges választékot kínált, és mindkettőnknek könnyen sikerült kiválasztanunk, mit szeretnénk.

Nagyon tetszett az asztalterítés is, a kis műgyertyával. Igazából egy kicsit butaság, de pont az ilyen apró részletek teszik sokkal kellemesebbé a fedélzeti hangulatot.

A leves után jött a főétel. Én a marhahúst választottam, és egyszerűen finom volt.

A desszertek is nagyon finomak voltak. Kiváló ízük volt, ugyanakkor nem voltak túl nehezek. Az egész étkezés után nem éreztem úgy, hogy órákig forgolódnék az ágyban alvás helyett.

Kaptunk egy saját palack vizet az éjszakára. A repülés során italok és apró rágcsálnivalók – például chips vagy dió – is szabadon elérhetők voltak a konyhában.

Mi nem vettük igénybe őket. A teljes étkezés után már nem volt rá szükség.

Nem aludtam túl jól, de ez nem kizárólag az ülésnek volt köszönhető

Amint az ülést ágyként lehajtottuk, ismét kiderült, hogy elég keskeny. Ezt leginkább a lábtérben vettem észre.

Ugyanakkor egyáltalán nem voltam fáradt. És persze ezt nem a Turkish Airlines-nak tudhatom be.

Végül nem aludtam sokat. Mégis, a mintegy 12 óra alatt sem unatkoztam.

Hosszú idő óta először nem néztem meg egyetlen, saját magam által letöltött videót sem. A fedélzeti szórakoztató rendszer bőven elég volt ahhoz, hogy az egész repülés alatt elfoglalva tartson.

A filmek és tévésorozatok választéka jó volt, a képernyő gyorsan reagált, és a kezelőgombokkal sem volt gondom. Ami egy fedélzeti szórakoztató rendszer esetében valójában elég nagy dicséret.

Egy fantasztikus méregtelenítő ital és egy nagyon finom reggeli

Reggeli előtt a személyzet felszolgált egy méregtelenítő italt. És fantasztikus volt.

Ezt követően joghurtot ettem granolával. Egy könnyű, egyszerű és nagyon ízletes reggeli a leszállás előtt.

A barátnőm burgonyás omlettet választott, ami szintén finom volt. Csak a kávé nem volt a legjobb.

Egy kis doboz csokoládé tette teljessé a repülést. Egy újabb apróság, ami egyáltalán nem fontos, de kedves gesztus.

Érkezéskor egyenesen a gyorsított ellenőrzéshez

Isztambulban leszállás után körülbelül hat órát kellett várnunk a Prágába tartó járatunkra.

Először azonban át kellett esnünk az átszálló utasok biztonsági ellenőrzésén. A business osztály számára külön gyorsított sáv van, és az egész kevesebb mint 5 percet vett igénybe.

Nem szeretem az isztambuli repülőteret a hatalmas mérete miatt. De ez jól szervezett volt.

A várakozási idő hátralévő részét a Turkish Airlines várótermében töltöttük, és a boltokban nézelődtünk. A váróteremről és a Prágába tartó csatlakozó járatról szóló véleményemet azonban a következő beszámolómra tartogatom.

Repülnék-e újra a Turkish Airlines-szal?

55 000 mérföldért és 393 euróért? Határozottan igen.

Maga az ülés nem nyűgözött le különösebben. Szűknek találtam, nincs sok tárolóhely, és a folyosóról nem igazán lehet elzárkózni.

Ha kizárólag az ülés alapján kellene választanom, akkor az új Air France Business Class-t és a Lufthansa Allegris-t magasabbra rangsorolnám.

A Turkish Airlines azonban bőven kompenzálja ezt a hiányosságot azzal, ami a repülés során történik.

Az ételek átlag felettiek voltak. A kiszolgálás nagyon magas színvonalú volt. Semmire sem kellett sokáig várnunk, az utastér tiszta volt, minden működött, és a fedélzeti szórakoztató rendszer gond nélkül szórakoztatott az egész repülés alatt.

Összességében tehát? Az ülés kicsit „úgy-ahogy” volt. A repülés többi része viszont lényegesen jobb volt.