Szinte az utolsó pillanatig vártam ezzel a repülőjeggyel.

Két különálló, egyirányú bónuszjegy segítségével szerettem volna összeállítani a mexikói utazásomat. Oda az Air France-szal üzleti osztályon, vissza pedig a Turkish Airlines-szal, az Aegean-tól szerzett mérföldek felhasználásával.

De egyáltalán nem tetszett az az ötlet, hogy megvegyek egy jegyet, és aztán hetekig ne tudjam, hogyan jutunk haza.

Végül alig három héttel az indulás előtt két hely szabadult fel. És megérte a várakozást.

55 000 mérföld egy üzleti osztályú járatért Cancúnból Prágába

A Turkish Airlines gyakran fokozatosan bocsát ki bónuszüléseket. Tapasztalatom szerint, ha az Aegean Miles+Bonus programján keresztül foglalok, ezért érdemes még viszonylag röviddel az indulás előtt is ellenőrizni a rendelkezésre állást.

Ez azonban egy kissé idegtépő folyamat. Különösen akkor, ha két helyre van szükséged, és az utazásod több különálló jegyből áll.

Végül a teljes Cancún–Isztambul–Prága útvonalunk 55 000 mérföldbe és fejenként 393 euróba került.

A 393 eurós díjak nem éppen olcsók. Nem remek, de nem is szörnyű.

Azonban egy Mexikóból Prágába szóló, indulás előtt alig három héttel lefoglalt, egyirányú business class jegy esetében ez számomra még mindig nagyon kedvező ajánlatnak tűnt.

Szerencsére rengeteg Aegean-mérföldem volt. Ezek nagy részét olyan ár-érték arányban kiváló járatokon szereztem, mint az Air India üzleti osztályú járatai Milánóból Melbourne-be, a Lufthansa első osztályú járatai Kairóból Japánba, valamint több hosszabb utazásom során a turistaosztályon. Valószínűleg a legtöbbet az Ethiopian Airlines járatával szereztem, amely Jakartából Addisz-Abebán keresztül Manchesterbe repült.

Így tehát nem is kellett RevPoints-átutaláshoz folyamodnom.

Sőt, még maradt is elég a két hónappal későbbi, Japánból Prágába tartó, Emirates üzleti osztályú visszaútra.

De térjünk vissza Cancúnba.

• Útvonal: Cancún (CUN ) – Isztambul (IST)
• Repülési idő: 12 óra 15 perc
• Ülés: 3E
• Repülőgép: Boeing 787-9

Uber az üdülőhelyről, és 2 perc alatt bejelentkezés

Uberrel mentünk a Catalonia Resortból a repülőtérre, és körülbelül 3 órával a felszállás előtt érkeztünk meg.

Az utasfelvétel remekül ment. A Turkish Airlines-nak külön pultja van az üzleti osztály számára, és valójában csak körülbelül 2 percet töltöttünk ott.

A jegyünk nem tartalmazta a gyorsított biztonsági ellenőrzést Cancúnban, de a partneri váróterem használatát igen.

A cancúni váróterem? Ne időzzön ott túl sokáig!

A cancúni repülőtér váróterme egyike azoknak, amelyek miatt biztosan nem érkeznék korán a repülőtérre.

Egy ablak nélküli alagsorban található, meglehetősen szűkös, és az ételkínálat is szegényes volt. Nem találtuk túl vonzónak a hangulatot, ezért csak rövid ideig maradtunk ott.

Ezután úgy döntöttünk, hogy elindulunk egy kis utolsó pillanatbeli vásárlásra a repülőtér környékén.

Első benyomás a kabinról: egy kicsit „meh”

A beszállás pontosan kezdődött, és csoportok szerint jól szervezték. A kapunál nem volt káosz.

Egy Boeing 787-9-essel repültünk, amely a Turkish Airlines egyik, az újabb típusú üzleti osztályt kínáló repülőgépe. Első pillantásra azonban a kabin kissé ridegnek tűnt számomra.

A színvilágban a fekete és a nagyon sötét szürke dominál. Egyesek talán eleganciát látnak ebben. Számomra inkább unalmasnak tűnt.

Az ülések 1–2–1-es elrendezésben vannak, így minden utasnak közvetlen hozzáférése van a folyosóhoz. Sikerült megszereznünk az utolsó szabad úgynevezett „nászutas üléseket” a középső sorban.

Ha párként utaztok, ezek a legjobb ülések a kabinban. Közel ültek egymáshoz, és nyugodtan beszélgethettek.

Az ülés modern, de meglehetősen keskeny

Még miután leültem, az első benyomásom sem változott jelentősen.

Ha most repülnék először üzleti osztályon, valószínűleg el lennék ragadtatva. De mivel már repültem más légitársaságokkal is, ez az ülés kissé szűkösnek tűnt számomra.

A Hainan Airlines üzleti osztályára emlékeztetett, bár szerintem a Turkish ennél valamivel jobb. A Lufthansa Allegris vagy az Air France új üzleti osztálya viszont lényegesen jobb „hard product”-tal rendelkezik.

Az ülés viszonylag keskeny, és körülötte nincs sok tárolóhely. Az ablak melletti ülések – legalábbis a folyosóról nézve – számomra valamivel tágasabbnak tűntek.

A legnagyobb hátrány a magánszféra hiánya. Nincs ajtó vagy komolyabb elválasztó, ami elválasztana az utastértől.

Legalábbis a két középső ülés között van egy kihúzható műanyag válaszfal. Nekünk persze nem volt rá szükségünk. De ha egy idegen mellett ülsz, gyakorlatilag nem látjátok egymást.

Ezen kívül nincs sok panaszom az utastérrel kapcsolatban. Makulátlanul tiszta volt, az ülések modernnek tűntek, és minden tökéletesen működött.

A képernyő mérete megfelelő, és ami a legfontosabb: nagyon jól reagál. A fejhallgató is jó volt.

A személyzet kissé tartózkodó volt, de a kiszolgálás tökéletes volt

Először a személyzet kissé távolságtartónak tűnt számomra. Talán egy kicsit túl „előkelő” volt, és szigorúan a szabályok szerint járt el.

Nem voltak kellemetlenek. Csak ne számítson arra a laza és barátságos viselkedésre, amit más légitársaságoknál néha tapasztalhat.

Maga a kiszolgálás azonban kiváló volt. Éppen ebben mutatja meg a Turkish Airlines, miért is élvezi üzleti osztálya ilyen jó hírnevet.

A fedélzeti séf is egy kedves gesztus. Persze, ez részben csak show. De jól illeszkedik az általános szolgáltatásba, és jó benyomást kelt.

Egy kedves kényelmi csomag

Mint piperecikk-táskák gyűjtője, a Turkish Airlines igazán elvarázsolt!

Mindenkinek egy kicsit más utazási készletet adnak – a férfiaknak feketét, a nőknek bézs színűt.

Ráadásul a táska igazán szép és praktikus. Tartalma azonban alapvetően csak a szokásos tárgyakat tartalmazza, mint például szemmaszk, zokni, fogkrém és fogkefe, valamint hidratáló krémek.

Az utazási készlet mellett a szokásos párna, takaró és papucs (nagyon kényelmes) kombinációja is vár ránk az ülésen,

Az étel volt az egész repülés legjobb része

Még a felszállás előtt kaptunk egy üdvözlő italt és egy nedves törlőkendőt.

Ezt követően a személyzet kiosztotta az étlapot, amelyet az egész repülés alatt magunknál tartottunk, és amely alapján kiválasztottuk a vacsoránkat és a reggelinket is.

Meglepett a borok és szeszes italok meglehetősen széles választéka, de kevert koktélok egyáltalán nem voltak.

A felszállás után apró kanapékat szolgáltak fel nekünk. Ezután újabb italt kaptunk diófélékkel, és csak ezután kezdődött el a tényleges étkezés.

Mindenet szakaszosan tálaltak. Nem voltak hosszú várakozási idők, ugyanakkor nem éreztük úgy, hogy a légiutas-kísérők a lehető leggyorsabban akarnák eltakarítani az asztalokat.

A menü bőséges választékot kínált, és mindkettőnknek könnyen sikerült kiválasztania a kedvünk szerintit.

Nagyon tetszett az asztalterítés is, a kis műgyertyával. Igazából egy kicsit butácska, de pont az ilyen apró részletek teszik sokkal kellemesebbé a fedélzeti hangulatot.

A leves után jött a főétel. Én a marhahúst választottam, és egyszerűen remek volt.

A desszertek is nagyon finomak voltak. Ízük remek volt, ugyanakkor nem voltak túl nehezek. Az egész étkezés után nem éreztem úgy, hogy órákig forgolódnék az ágyban alvás helyett.

Mindenki kapott egy saját palack vizet az éjszakára. A repülés során italok és apró rágcsálnivalók, például chips és dió is szabadon elérhetők voltak a konyhában.

Mi nem vettük igénybe őket. A teljes étkezés után már nem volt rá szükségünk.

Nem aludtam túl jól, de ez nem kizárólag az ülésnek volt köszönhető

Amint az ülést ágyként lehajtottam, ismét nyilvánvalóvá vált, hogy elég keskeny. Ezt leginkább a lábtérben vettem észre.

Ugyanakkor egyáltalán nem voltam fáradt. És persze ezt nem a Turkish Airlines-ra tudom fogni.

Végül nem sokat aludtam. Ennek ellenére a 12 órás repülés alatt egy pillanatig sem unatkoztam.

Hosszú idő óta először nem néztem meg egyetlen, saját magam által letöltött videót sem. A fedélzeti szórakoztató rendszer bőven elég volt ahhoz, hogy az egész repülés alatt elfoglalva tartsanak.

A filmek és tévésorozatok választéka jó volt, a képernyő gyorsan reagált, és a kezelőgombokkal sem volt problémám. Ami egy fedélzeti szórakoztató rendszer esetében tulajdonképpen elég nagy dicséret.

Egy fantasztikus méregtelenítő ital és egy nagyon finom reggeli

A reggeli előtt a légiutas-kísérő személyzet felszolgált egy méregtelenítő italt. És fantasztikus volt.

Ezt követően joghurtot ettem granolával. Egy könnyű, egyszerű és nagyon ízletes reggeli leszállás előtt.

A barátnőm egy burgonyás omlettet választott, ami szintén finom volt. Csak a kávé nem volt a legjobb.

Egy kis doboz csokoládé tette teljessé a repülést. Egy újabb apróság, ami egyáltalán nem fontos, de kedves gesztus.

Érkezéskor egyenesen a gyorsított ellenőrzéshez

Isztambulban leszállás után körülbelül hat órát kellett várnunk a prágai járatunkra.

Először azonban át kellett esnünk az átszálló utasok számára kialakított biztonsági ellenőrzésen. A business osztály számára külön gyorsított sáv van kialakítva, és az egész folyamat kevesebb mint 5 percet vett igénybe.

Nem szeretem az isztambuli repülőteret a hatalmas mérete miatt. De ez jól volt szervezve.

A várakozás hátralévő részét a Turkish Airlines várótermében töltöttük, és a boltokban nézelődtünk. A váróteremről és a Prágába tartó csatlakozó járatról szóló véleményemet azonban a következő beszámolómra tartogatom .

Repülnék-e újra a Turkish Airlines-szal?

55 000 mérföldért és 393 euróért? Határozottan igen.

Maga az ülés nem nyűgözött le különösebben. Szűknek találtam, nincs sok tárolóhely, és az folyosó felől nem igazán biztosít magánszférát.

Ha kizárólag az ülés alapján kellene választanom, akkor az új Air France Business Class-t és a Lufthansa Allegris-t helyezném előrébb a rangsorban.

A Turkish Airlines azonban a repülés során nyújtott szolgáltatásokkal bőven kompenzálja ezt a hiányosságot.

Az ételek átlag felettiek voltak. A kiszolgálás színvonala nagyon magas volt. Semmire sem kellett sokáig várnunk, a kabin tiszta volt, minden működött, és a fedélzeti szórakoztató rendszer gond nélkül elszórakoztatott az egész repülés alatt.

Összességében? Az ülés kicsit „úgy-ahogy” volt. A repülés többi része viszont lényegesen jobb volt.