Prágából Hanoiba, egy átszállással Kazahsztánban. A VietJet elindította első közvetlen járatát a Cseh Köztársaságból Vietnamba, és én is a járat első utasai között voltam.

Mennyire kényelmes ez az utazás? Mire számíthatunk a fedélzeti szolgáltatások terén? És mi is történik pontosan az almatyi átszállás során?

Íme a benyomásaim, gyakorlati tapasztalataim, valamint a válaszom arra a kérdésre, hogy legközelebb is a VietJet-et választanám-e.

Tényleg közvetlen járatról van szó?

Először is egy kis terminológia. Bár az útvonalon van egy átszállás Kazahsztánban, ez mégis közvetlen járatnak számít.

• non-stop járat = a járat közvetlenül a célállomásra repül, közbenső leszállás nélkül
• közvetlen járat = lehet non-stop vagy átszállással is, feltéve, hogy ugyanazon a repülőgépen utazik tovább
• átszállás = repülőgépet vált, és végigmegy az összes átszállási eljáráson

Kiderült, hogy bár ez a járat közvetlen volt, a közbenső megállás nem volt éppen kellemes 😅. De erről bővebben a cikk későbbi részében.

Hogyan és mikor repül a VietJetAir?

Az első járat 2026. október 10-én indult, és én is erre a járatra vettem jegyet.

A VietJetAir Prágából Hanoiba repül Airbus A330-300-as típusú repülőgéppel, amely azonban nem képes biztonságosan megtenni ezt a távolságot egyetlen szakaszban. Ezért Kazahsztánban közbenső leszállást hajt végre üzemanyag-feltöltés céljából.

Az útvonalat hetente kétszer üzemeltetik, a téli menetrend pedig a következő:

• Prága -> Almaty / Almaty -> Hanoi
  • 18:25 – 05:10 / 07:00 – 15:05
• Hanoi → Almaty / Almaty → Prága
  • 8:50 – 13:25 / 14:55 – 18:35

Mennyit fizettem a repülőjegyért, és mit tartalmaz az ár?

A VietJetAir egy fapados légitársaság. A legolcsóbb „Eco” díjszabásnál csak egy darab, legfeljebb 7 kg súlyú kézipoggyász vihető fel. Nincs étkezés, nincs feladott poggyász, semmi.

Az „Eco” díjszabást választottam, és egyirányú jegyet vásároltam közvetlenül a vietjetair.com weboldalon keresztül.

Ázsiából való visszatérésemkor szeretnék kipróbálni egy másik fapados légitársaságot – a Scootot Szingapúrból Bécsbe.

A jegyet röviddel az értékesítés megnyitása után vettem meg, és körülbelül 349 euróba került. Ez tényleg sok, mert körülbelül egy héttel később volt egy akció, amelynek keretében a retúrjegyek 286 euróba kerültek.

Azonban az oda-vissza jegyek szokásos ára az Eco osztályban általában 150 euró körül mozog.

A VietJetAirnél négy árkategória közül lehet választani.

Az átlagos utazó számára a legnagyobb különbség az alap Eco osztály és a Deluxe osztály között van, amely utóbbi magában foglalja mind a poggyászt, mind az étkezést.

Jegyár	Poggyász benne	Étkezés és ülésválasztás
Eco	Kézipoggyász 7 kg	Mindkettő felár ellenében elérhető
Deluxe	Kézipoggyász 10 kg; feladott poggyász 40 kg	Meleg étel és ülésválasztás az Economy osztályon
SkyBoss	Kézipoggyász 12 kg; feladott poggyász 50 kg	Étkezés és elsőbbségi ülésválasztás
Üzleti osztály	Kézipoggyász 18 kg; feladott poggyász 60 kg	Étkezés és ülőhely az üzleti osztályon

A SkyBoss és az üzleti osztály utasai számára prioritásos utasfelvétel és váróterem-használat is biztosított, a repülőtér felszereltségétől függően.

Ha feladott poggyászt és étkezést szeretne, hasonlítsa össze közvetlenül a Deluxe és az Eco viteldíjat, beleértve az esetleges pótdíjakat is. A Deluxe viteldíj esetén nincs járatmódosítási díj, de az új jegy árának különbözetét ki kell fizetnie.

A „Deluxe” továbbra is ugyanazt a turistaosztályt jelenti. A drágább jegyár tehát önmagában nem garantál jobb ülőhelyet.

Mennyibe kerül az ülésválasztás és a poggyász feladása?

Az Eco jegyár esetében a VietJet hivatalos árlistája a közvetlen és átszállásos európai útvonalakra a következő pótdíjakat tartalmazza:

Szolgáltatás	Ár
Normál ülésválasztás	170 000 VND
Első sorbeli ülés	310 000 VND
Kényelmes ülés / Több lábtér	510 000 VND
Előre lefoglalt 20 kg-os feladott poggyász	1 520 000 VND
Előre lefoglalt 30 kg-os feladott poggyász	2 240 000 VND
40 kg előre lefoglalt feladott poggyász	3 000 000 VND

Mennyibe kerülnek az ételek és italok?

Az Eco osztályon még a vízért is fizetni kell. A fedélzeti menü az alábbi árakat tartalmazza:

Étel vagy ital	Ár a fedélzeten
Meleg étel, pl. marhahús rizzsel	6 USD
Meleg étel italral és harapnivalóval	9 USD
Instant tészta vagy leves	3–4 USD
Víz, sima kávé vagy üdítőital	3 USD
Sör	4 USD

Az előrendelt termékeknek saját áruk van, amelyet a jegyfoglaláskor vagy a jegykezelés során láthat. A fenti táblázat a fedélzeten történő vásárlások árait tartalmazza.

Bejelentkezés és ünnepségek a Prágából induló első járaton

Ezen az útvonalon nem volt lehetőség online bejelentkezésre, amit személy szerint szívesen fogadnék, mivel csak kézipoggyásszal utaztam.

A repülőtéri bejelentkező pult 3 órával az indulás előtt nyitott meg, és minden a terv szerint zajlott.

Csak ne feledjék, hogy a kézipoggyászt is megmérik az utasfelvételkor.

Az egyetlen szokatlan dolog, hogy kapsz egy „Transit” matricát, amelyet jól látható helyen kell elhelyezni a ruhádon.

Így a kazahsztáni átszállás során egy pillantásra könnyen meg lehet állapítani, ki utazik tovább Hanoiba, és ki száll le Almatiban.

A bejelentkezés után a váróterembe megyek vacsorázni. A belépés nem szerepel a jegy árában, de a Revolut-csomagomat használom. Erről bővebben ebben a cikkben írok.

A Hanoiból érkező járat nagyjából pontosan érkezik, és megrendezésre kerül a hagyományos vízi üdvözlés, amelyet két tűzoltóautó alkot. Ez gyakran előfordul a világ repülőterein az új útvonalak megünneplésére.

Ezután a kapuhoz tartok, ahol már folyik egy kis fogadás, kizárólag meghívott újságírók és influencerek számára.

A jegyemet saját pénzből vettem, ezért a többi utassal együtt körülbelül 30 percet várok, amíg megkezdődik az érkező utasok ünnepélyes fogadása.

Ezt követően átengednek minket a biztonsági ellenőrzésen, és beléphetünk a B7-es kapuhoz.

Itt egy kellemes meglepetés vár ránk. Frissítők minden utas számára – természetesen ingyenesen.

Vannak tavaszi tekercsek, mini hamburgerek, csirke-wrapok és víz.

Eközben a kapu környékén még mindig tart a meghívott vendégeknek rendezett fogadás, ahol valamivel jobb frissítők, táncbemutatók és beszédek várják a vendégeket – a repülőtér igazgatója, a VietJetAir képviselője és a vietnami nagykövet a Cseh Köztársaságban tart beszédet.

Beszállás és első benyomások a fedélzeten

Az ünnepségek ellenére a járatra való beszállás pontosan időben történik.

A beszállás közvetlenül a beszállóhídon keresztül történik. A 42 K-s helyet választottam, egy hátsó ablak melletti ülést.

A legtöbb, Airbus A330-as repülőgépet üzemeltető hagyományos légitársaságnál 2-4-2-es üléselrendezés van.

Vagyis 2 ablak melletti ülés – folyosó – 4 középső ülés – folyosó – 2 ablak melletti ülés.

A VietJetAir (csakúgy, mint sok más fapados légitársaság) 3-3-3-as elrendezéssel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy soronként egy üléssel több van – és a különbséget tényleg észreveszi az ember!

Itt valóban szánalmasan kevés a lábtér. Legalábbis így érződik.

A lábtér sem valami különleges (amit ők „kétujjas” helynek neveznek), de én 175 cm magas vagyok, így számomra személyesen teljesen megfelel.

Más légitársaságokhoz képest azonban nem is olyan rossz, legalábbis a számok szerint:

• a VietJetAir-nél a lábtér 78 cm, ami megegyezik a légitársaságok túlnyomó többségénél, beleértve például a Qatar Airways-t vagy az Etihad Airways-t is
• a VietJetAir-nél az ülésszélesség 40 cm, ami 3–6 cm-rel kevesebb, mint a hagyományos légitársaságoknál
• a fejtámla körülbelül 7 cm-rel dönthető hátra, ami nagyjából fele annyit jelent, mint a hagyományos légitársaságoknál

A kabin azonban szűkösnek tűnik, főként a nagyon keskeny folyosók miatt. És még azok a 3–6 cm-rel keskenyebb ülések is ténylegesen érezhető különbséget jelentenek egy 14 órás repülés során.

Tipp a párok számára a jobb ülőhelyek kiválasztásához

A repülőgép hátsó része beszűkül, ezért a 44–51. sorok között az üléselrendezés nem 3-3-3, hanem csak 2-3-2.

Bár maguk az ülések szélessége változatlan marad, a folyosó szélesebb, és ha párként utaznak, mindenképpen jobb, ha egy különálló, kétüléses sorban ülnek.

Milyen volt az ülés (és az alvás?)

Valójában egész jól.

Ahogy fentebb már említettem, pontosan ugyanannyi lábtér van, mint az összes többi légitársaságnál.

A keskenyebb ülés nem éppen kényelmes, de ezt főleg azok érzik, akik középen vagy a folyosó mellett ülnek.

Én mindig az ablak mellett ülök, ahol a falnak dőlhetek, és így nyerek néhány centiméternyi plusz helyet.

Persze, nem kényelmes. De a fáradtság megteszi a hatását, és végül mindkét járaton (Prágából Almatyba és Almatyból Hanoiba) elég jól alszom.

A formázható fejtámlát is nagyon jónak tartom. Elég kicsi, az igaz, de jól megtartja az alakját, így elég hasznos.

Súlyos hátránynak tartom, hogy nincs semmiféle töltő. Nincs univerzális aljzat, sem USB-port. A repülés alatt pedig nem szabad powerbankot használni, így ha letöltött videókat szeretnél nézni a mobilodon, mindenképp győződj meg róla, hogy teljesen feltöltve van!

A második jelentős hátrány az egyéni légkondicionáló-szellőzőnyílások hiánya. Ez azonban elég gyakori a hosszú távú járatokon, és biztosan nem csak a VietJetAirre jellemző probléma.

Milyen ételeket szolgálnak fel, és érdemes-e előre rendelni?

Semmit. A legolcsóbb „Eco” jegyár sem ételt, sem italt nem tartalmaz.

Ezt egy kicsit alábecsültem, és csak egy nappal az indulás előtt próbáltam meg online ételt rendelni a foglaláskezelő rendszeren keresztül.

De a szokásos meleg ételt legalább 48 órával előre kell megrendelni, így végül csak sör és szárított csirke (vagy chips) maradt nekem.

Nem tudom azonban, miért volt az egyetlen lehetőség a sörös kombináció, és miért nem volt üdítős változat.

Szóval leadom a rendelésemet, és remélem, hogy a fedélzeten tudok majd vásárolni valami extrát.

A fedélzeti kiszolgálás körülbelül 30 perccel a felszállás után kezdődik. Először azokat szolgálják ki, akik előre megrendelték az étkezésüket.

Amit látok, az adagok tényleg minimálisak.

💬 Ha valaki repülőúton van, és saját fotót készít az ételről, örülnék, ha azt a cikk alatti hozzászólások között megosztaná.

A szárított csirkémet sörrel fogyasztom. Este tíz óra van, és a repülés előtti harapnivalóval együtt ez nekem elég, így a következő étkezésemet az Almatiból Hanoiba tartó járaton fogom megrendelni.

Minden utas emlékajándékot kap a személyzettől az első járat alkalmából: egy kulcstartót és egy sálat.

Szórakozás a repülés alatt: podcastok és videók letöltése

A VietJetAir ülései nem rendelkeznek képernyőkkel, és a VietJetAir nem kínál saját, filmeket tartalmazó fedélzeti szórakoztató szolgáltatást.

Feltétlenül töltsön le rengeteg filmet és podcastot a mobiljára, táblagépére vagy laptopjára, mielőtt felszállna.

Előre felkészültem erre, de végül a „vacsora” és egy videó után elaludtam, és igazán csak körülbelül 30 perccel a leszállás előtt ébredtem fel.

Itt éppen a kazah sivatag felett szállunk le:

Milyen az almatyi átszállás? Szinte olyan, mint egy szokásos átszállás

Ez volt egyértelműen az egész repülés legnagyobb csalódása.

A közbenső leszállás egyszerűen csak egy megállás az út során, amely után ugyanazon a repülőgépen folytatódik az út.

Már rengeteg ilyen járaton utaztam, és a legtöbb esetben a fedélzeten maradtam. Hasonlóképpen tett például David is egy SCAT-járaton Prágából a kínai Hainan-szigetre.

Néhány alkalommal le kellett szállnunk a repülőgépről, de egy rövid folyosón át egyenesen a kapuhoz sétáltunk, ahonnan újra felszálltunk.

Almatiban másképp zajlanak a dolgok.

Kiszállunk a terminálba, és a világos jelzéseket követve továbbhaladunk… teljesen szokványos átszállási pultokhoz. Mintha valóban átszállnánk egy másik gépre.

Azonnal hatalmas sor alakul ki, amelyben körülbelül 30 percet töltök.

Először a beszállókártyáinkat ellenőrzik, majd valamilyen okból a kazah bevándorlási rendőrség lefényképezi az összes utas útlevelét. Pedig technikailag egyáltalán nem lépünk be Kazahsztánba.

Ezt követően újabb sorban kell állnunk a szokásos biztonsági ellenőrzéshez.

Ezt követően meg kell találnom a kaput, ami szerencsére Almatiban nem jelent problémát, mivel a terminál nagyon kicsi.

Összességében a közbenső leszállás során az eljárások körülbelül 45 percet vettek igénybe.

Még van néhány percem az indulásig, így van időm vásárolni valami frissítőt. Almatiban nagyon széles a választék: van egy nagy vámmentes bolt, a RELAY, a KFC és kávézók is.

A hagyományos átszállással szemben egyértelmű az előnye: a repülőgép nem indulhat el nélküled. Egyszerűen mindig megvárják az összes átszálló utast.

Még az sem zavarna, ha le kellene szállnunk a gépről, és be kellene mennünk a terminálba – legalább így lenne lehetőséged egy kicsit kinyújtóztatni a lábad. De az almatyi eljárások valóban hihetetlenül unalmasak.

Milyen volt az étel, amit a repülőúton rendeltem?

Többé-kevésbé pontosan indulunk Almatiból Hanoiba.

Egy pillanatig gyönyörködöm a Tian Shan-hegység lélegzetelállító kilátásában. Igazán gyönyörű!

Ezen a járaton ismét felszolgálják az ételt mindenkinek, aki előre rendelt.

Ez remek. Valójában kétszer kapod meg az online megrendelt ételt: egyszer a Prága–Almaty járaton, majd még egyszer az Almaty–Hanoi járaton.

Szóval ismét szárított csirkét kapok sörrel, annak ellenére, hogy egyáltalán nincs kedvem sörhöz. De ajándék lónak ne nézd a fogát, ugye?

Ezúttal azonban ez nem elég nekem, ezért a meglehetősen bőséges fedélzeti étlapról marhahúst és rizst választok.

Sajnos a személyzet tájékoztat, hogy az egyetlen elérhető lehetőség az instant tészta.

Mit tehet az ember? Akkor az instant tésztát kérem – vagyis inkább a levest.

Elég nagy adag, de legyünk őszinték, inkább egy rendes ételt ennék.

De csak 4 USD-be kerül, ami még elviselhető.

Egyébként az étkezésért csak hitelkártyával (a betéti kártyák nem működnek) vagy készpénzben lehet fizetni, akár vietnami dongban, akár amerikai dollárban. Euróban nem lehet fizetni.

A repülés hátralévő részét ismét átaludtam.

Íme egy példa az étlapról, amennyiben elérhető.

Érkezés Hanoiba és az első éjszakám Vietnamban

Időben landolunk Hanoiban.

A repülőtér meglehetősen kicsi, de több mint másfél órát töltöttem sorban állva az útlevél-ellenőrzésnél.

A bevándorlási tisztviselők a útlevelemen kívül semmit sem kérnek tőlem. És amennyire látom, a többi utastól sem kérnek semmit.

Maga az útlevél-ellenőrzés egyetlen szó nélkül zajlik le.

A repülőtéren a BIDV ATM-jéből veszek fel az első dongjaimat, majd a 86-os busszal indulok a belvárosba. A repülőtérről a belvárosbavezető összes útvonalat a „Közlekedés a hanoi repülőtérről a belvárosba”című cikkben ismertetem.

Az első éjszakámat egy kis Wecozy apartmanban töltöttem, közvetlenül a híres Hanoi Train Streeten.

És az első benyomásaim Hanoiról remekek voltak – nagyon tetszik itt! De erről részletesebben a Hanoi-útikönyvben fogok írni, amelyet fokozatosan fogok frissíteni.

Nem tudod, hol szállj meg? „Hol szállj meg Hanoiban” című útmutatónk segít kiválasztani a megfelelő környéket.

Válassz szállodát Hanoiban az ár alapján

Ajánlásom

A Prága–Hanoi járaton szerzett saját tapasztalataim alapján az utazás előtt különös figyelmet fordítanék a következőkre:

• Hasonlítsd össze az Eco és a Deluxe viteldíjakat,beleértve az összes pótdíjat is. Ha poggyászszállítási keretet, étkezést és konkrét ülőhelyet szeretnél, a Deluxe viteldíj valójában olcsóbb lehet, mint az Eco viteldíj, ha hozzáadod az összes pótdíjat.
• Legalább 48 órával előre rendelje meg az étkezését. Vagy hozzon magával sajátot. Az én járatomon a megvásárolható ételek választéka lényegesen szűkebb volt, mint amit a fedélzeti étlapon feltüntettek.
• Ha párban utaztok, válasszatok egy dupla ülést a 44–51. sorokban. Az ülés ugyanolyan keskeny, de nem fog egy harmadik személy mellettetek ülni.
• Töltsön le filmeket, videókat vagy podcastokat. Nincsenek beépített képernyők az ülésekben, ezért gondoskodjon róla, hogy felszállás előtt készen álljon a szórakozási anyag.
• Legyen nálatok néhány amerikai dollár készpénzben vagy hitelkártya a frissítők vásárlásához. Ezen a járaton szerzett tapasztalataim alapján nem számolnék azzal, hogy egy szokásos bankkártyával fizetni lehet.
• Számíts további biztonsági ellenőrzésekre Almatiban. Az én járatomon ezek körülbelül 45 percet vettek igénybe. A kényelem szempontjából a közbenső megállás ezért meglehetősen hasonlított egy szokásos átszálláshoz.
• Ha több lábtérre vágyik, fizessen egy kis felárat – körülbelül 18 eurót – a 15., 34. és 25. sorban található, „Extra Legroom” felirattal ellátott ülésekért.

A nagyobb lábtérrel rendelkező ülések hátránya azonban, hogy a kartámaszok nem emelhetők fel.

Repülnék-e újra a VietJetAir-rel?

Őszintén? Valószínűleg nem. Természetesen ez az ártól függne.

Nem haboznék kihasználni azt az ajánlatot, amiről beszéltem, amikor a légitársaság korlátozott számú oda-vissza jegyet kínált 286 eurért. Ez egyszerűen remek ár.

A szokásos árak mellett, azaz 615 és 738 euró között, valószínűleg inkább választanék egy átszállással járó járatot az Etihad Airways, a Turkish Airlines vagy a Qatar Airways légitársaságoknál.

Természetesen a szokásos átszállós járat hátránya, hogy nem lehet 100 százalékig biztos abban, hogy eléri az átszálló járatot (bár a légitársaság mindenképpen gondoskodik rólad).

De a közvetlen járaton történő átszállás inkább hasonlít egy szokásos átszállásra – legalábbis a kellemetlenségek tekintetében. Ez gyakorlatilag eltünteti a különbségeket a közbenső leszállással járó járatokhoz képest.

A fedélzeti kényelem az, amit egy fapados légitársaságtól elvárhat az ember. Nem kiváló, de az alacsonyabb árért mindenképpen elviselhető.

Egyébként a járat teljesen teltházas volt, így kíváncsi vagyok, hogyan fogja ezt kezelni a légitársaság.

A VietJetAir 40 darab Airbus A330-900-as repülőgépet rendelt, amelyek problémamentesen képesek lesznek közvetlenül repülni a Prága–Hanoi útvonalon, így majd meglátjuk, hogy valaha is lesz-e hagyományos közvetlen járat.

Az sokkal logikusabb lenne.