A Prágából Párizsba tartó járat egy hosszabb, Mexikóba vezető utazás első szakasza volt. A Prága–Párizs–Mexikóváros útvonalon repültünk, de az utazás fő részét – az Air France üzleti osztályú járatát Párizsból Mexikóba – egy külön beszámolóban fogom bemutatni.

Ugyanakkor ezt a rövid európai járatot is érdemes megemlíteni.

Nem azért, mert kivételes élmény volt. Sőt, éppen ellenkezőleg.

Tökéletesen illusztrálja, mit jelent manapság gyakran az üzleti osztály Európában. Egy átlagos ülés, egy üres szék melletted, gyorsabb utasfelvétel, valami ennivaló. És felveti a kérdést, hogy miért olyan gyenge színvonalú az európai regionális üzleti osztály a világ többi részéhez képest.

Miért utaztunk üzleti osztályon?

A repülés egy közel egy hónapos mexikói utazás része volt, amelyet a barátnőmmel tettünk meg. A terv az volt, hogy meglátogatjuk Mexikóvárost, a Riviera Mayát és Yucatán egyéb helyszíneit.

A jegyeket nem a szokásos módon készpénzzel vettem meg, hanem a Flying Blue program mérföldjeivel.

Mexikóvárosra különleges ajánlat volt érvényben: 55 000 mérföld egy útra, fejenként, üzleti osztályon, ami hosszú távú járat esetében jó árnak számít.

A díjak azonban kissé csalódást okoztak. Személyenként 403 euróba kerültek, ami nem éppen olcsó. Az árak, a mérföldek és az, hogy megérte-e egy ilyen jegy megvásárlása, részletes lebontását a Párizs–Mexikóváros távolsági járatról szóló beszámolómban fogom ismertetni.

Bejelentkezés Prágában: gyors és zökkenőmentes

A prágai repülőtéren minden zökkenőmentesen zajlott.

Az üzleti osztálynak saját, elsőbbségi pultja volt, és előttünk senki sem állt sorba. A bejelentkezés ezért szó szerint két percet vett igénybe.

Az üzleti osztály másik előnye a gyorsított biztonsági ellenőrzés. A prágai 2-es terminálon ez általában nem jelent nagy különbséget, de azért jó, ha gyorsabban és felesleges várakozás nélkül lehet átjutni a biztonsági ellenőrzésen.

Indulás előtt rövid időre benéztünk az Erste Premier Lounge-ba.

Mivel ez az egyetlen váróterem a 2. terminálon, nem igazán lehet ott nyugalomra és csendre számítani. De alapvető frissítők elfogyasztására a váróterem teljesen megfelel.

A beszállás szigorúan zónák szerint történt, így mi is az elsők között szálltunk fel a gépre.

Ülés: klasszikus európai üzleti osztály

A Prága–Párizs útvonalonegy Airbus A220-300-as géppel repültünk.

Maga az üzleti osztályú ülés klasszikus európai színvonalú. Más szóval: nincs szélesebb ülés, nincs jelentősen nagyobb kényelem, és nincs olyan funkció, amelyre még egy héttel a repülés után is emlékeznél.

A gyakorlatban ugyanolyan szabványos ülésen ül az ember, mint a turistaosztályon, csakhogy garantáltan üres marad a szomszédos ülés.

Az ülések közötti távolság és a háttámla dőlésszögemegegyezik a turistaosztályéval:

• Ülésköz: 76 cm
• Ülésszélesség: 47 cm
• A háttámla dőlésszöge: 28°

Ez az általános probléma az európai üzleti osztályokkal. Papíron üzleti osztályon utazol. A valóságban viszont egy turistaosztályú ülésen ülsz, csupán egy kicsit több magánszférád van.

Egy hosszú távú járatot megelőző, rövid párizsi átszálláson ez teljesen elviselhető.

De ha csak a Prága–Párizs szakaszt vennéd meg üzleti osztályon jelentős felár ellenében, nehezen találnék rá okot.

Maga az ülés valójában pontosan ugyanolyan, mint a turistaosztályon, de van néhány praktikus funkciója:

• tartó a mobiltelefonhoz vagy táblagéphez
• formázható fejtámla
• USB-A és USB-C csatlakozók

Az üzleti osztályú utasok saját, kizárólag számukra fenntartott mosdót használhatnak, amelyet a turistaosztályú utasok nem használhatnak.

A repülés ideje alatt a kabinokat függöny választja el egymástól.

Frissítők: hideg tál, üdvözlőital nélkül

Számomra a legnagyobb csalódást a frissítők jelentették.

El kell ismerni, hogy az európai üzleti osztályon nem lehet haute cuisine-t várni. Végül is ez még mindig egy rövid, Európán belüli járat.

De még ezekhez az alacsony elvárásokhoz képest is az Air France szolgáltatása meglehetősen átlagosnak tűnt.

Személy szerint egy másfél órás repülésen talán még egy meleg ételt is vártam volna, vagy legalábbis egy menüt, amelyből több lehetőség közül lehet választani.

Ehelyett csak egy hideg tálat kaptunk egy kis desszerttel. Nem volt többféle választási lehetőség. Ehhez természetesen korlátlan mennyiségű alkoholos és alkoholmentes ital is járt.

Még egy üdvözlőital vagy egy kis dióféléksem voltak felszállás előtt. Ez csak egy apró részlet, de az első benyomás különösen fontos, főleg az üzleti osztályon.

Meleg szövet szalvéta helyett csak egy csomag papírszalvétát kaptunk. Ez is csak egy apró részlet, de tudják, hogy van ez… az első benyomás.

Átszállás Párizsban: jól jön a gyorsított útlevél-ellenőrzés

Párizsba érkezés után folytattuk utunkat a Mexikóvárosba tartó hosszú távú járatunkra.

És itt az üzleti osztály sokkal hasznosabbnak bizonyult, mint magán a Prágából induló járaton.

A Charles de Gaulle repülőtéren történő átszálláskor az üzleti osztályú utasok igénybe vehetik a „SkyPriority” gyorsított útlevél-ellenőrzési sávot.

Ez rendkívül hasznos előny a schengeni térségen kívüli hosszú távú járatok esetében, mivel a párizsi sorok hossza kiszámíthatatlan lehet.

Ezúttal szerencsénk volt, és az útlevél-ellenőrzési terület teljesen üres volt, de ez inkább kivételnek számít a CDG-n.

Hosszú távú járatra való átszálláskor ez az egyik olyan dolog, ami valóban számít. Nem a hideg étel a fedélzeten, nem az üres középső ülés, hanem a repülőtéren való gyorsabb és nyugodtabb áthaladás.

Megéri-e az Air France üzleti osztályát Prágából Párizsba?

Önmagában? Határozottan nem.

Mivel az economy és a business osztály közötti különbség csekély:

	Üzleti	Turista
Ülés	Garantált ülőhely	ugyanolyan típusú, mint az Üzleti osztályban
Étkezés	hideg tál, korlátlan italfogyasztás	kis harapnivaló + víz
Feladott poggyász	2 x 32 kg	csak felár ellenében
Kézipoggyász	2 db szabványos + 1 személyes tárgy	csak 1 személyes tárgy

A távolsági Business Class jegy részét képezi? Igen, de elsősorban a távolsági járatra való zökkenőmentes átszállás, a poggyászkezelés, az elsőbbségi szolgáltatások és a kényelmesebb párizsi átszállás biztosítása érdekében.

Maga a Prága–Párizs járat az Air France üzleti osztályán nem nyűgözött le különösebben. Az ülés egy klasszikus európai üzleti osztályú ülés, az étkezés kissé unalmas volt, és az általános élmény meglehetősen átlagosnak tűnt.

Másrészt igazságos azt mondani, hogy nem ez a járat volt a fő oka annak, hogy üzleti osztályon utaztunk. A fő előny a Párizsból Mexikóvárosba tartó hosszú távú szakasz volt, amelyet külön fogok értékelni.

Az egyetlen helyzet, amikor értelme lehet az üzleti osztályon utazni egy Európán belüli járaton, az az, ha két darab feladott poggyásszal kell utazni.

Előnyök és hátrányok

Mi volt jó

• Gyors bejelentkezés Prágában, sorban állás nélkül
• Gyors átjutás a biztonsági ellenőrzésen
• egymás melletti ülőhelyek
• gyors átjutás a útlevél-ellenőrzésen a párizsi átszállás során

Mi lehetett volna jobb

• egy átlagos európai ülés, amely alig nyújt kényelmet
• csak hideg harapnivalók
• nincs üdvözlőital
• a személyzet meglehetősen rideg volt és nem túl kezdeményező

Összességében

Ezt már több, európai üzleti osztályú járatokról írt véleményemben is említettem.

Csalódott vagyok, hogy az európai légitársaságok szinte semmilyen erőfeszítést nem tesznek annak érdekében, hogy a fedélzeten akár csak egy kis ízelítőt is nyújtsanak egy érdekes üzleti osztályú termékből.

Az egyetlen figyelemre méltó kivétel a Turkish Airlines, amellyel a visszaúton repültünk.

De még nem ismerem olyan másik európai légitársaságot, amely bármilyen erőfeszítést tett volna egy jó regionális üzleti osztályú szolgáltatás biztosítása érdekében. És az Air France sem kivétel ez alól.

Épp ellenkezőleg, azt mondanám, hogy inkább egy átlagos, középszerű légitársaságról van szó. Micsoda kár.